A természet édes őreinek nyomában

A Boldogi Berecz Antal Általános Iskola tanulói, egy nem mindennapi kiránduláson vehettek részt április utolsó napjaiban, az NTP-TEHETSEG-24-0261 számú pályázat keretében. Erről részletes élménybeszámolót olvashattok Tóth Zoltán 5. osztályos tanuló tollából:

Mint minden gyermek, én is szeretek kirándulni, felfedezni ismeretlen tájakat, történelmi helyszíneket, és kipróbálni, megtapasztalni dolgokat. Ezen a napon minden vágyam teljesülhetett.

Reggel 8 óra körül már izgatottan vártuk a buszt, amely elvitt minket Vizsolyba, melyen az 5.a és 5.b osztály utazott az osztályfőnökökkel ( Lukács Erzsébet, Kovácsné Kemény Judit) és igazgatóhelyettes asszonnyal (Heni néni) együtt . Az út hosszú volt és kimerítő, de az izgatottság felülírt minden érzést. Az első utunk Mézes Gergő méhészetébe vezetett.

 Ahogy megérkeztünk és leszálltunk a buszról, Molnár Gergő, vagy, ahogy a környék ismeri Mézes Gergő, a méhész várt minket sok szeretettel és sok-sok olyan dologgal, amiket a méhészeti előadásokon már láthattunk, pl.: méhészkalapok, amit most fel is kellett venni, hogy ne csíphessenek meg a méhek. A kereteket most nem csak bemutatókellékként láthattuk, hanem a méheket is nézegethettük munka közben. Sőt meg is foghattam az egyik keretet, a keretről pedig mézet kóstolhattam a sok zümmögő méh közül.
Nagyon finom volt!

A Zümi házban a méheket nem láttuk, csak hallottuk, és a sok méh zümmögése egy furcsa érzéssel töltött el, amit a rezgéshez tudnék hasonlítani, mintha a testem is rezgett, zümmögött volna.

A bisztróban mézes szörpöket, söröket, és kávékat lehetett kapni. A szörpök közül nekem legjobban a cseresznyés-málnás tetszett.

A boltban különböző mézek, mézes készítmények, méhviaszból készült termékek vásárlására volt lehetőség, és még mézkóstolásra is invitáltak minket.
Sajnos, mivel szorított az idő, tovább kellett indulni.

Ezt követően ellátogattunk a helyi református templomba, ahol megnéztük a Károli Bibliát.
Itt egy  gyönyörű díszes „középkorszerű” könyvtár berendezés fogadott minket. A recepciós néni kedvesen körbevezetett minket a református templomban, ahol tartott nekünk egy kis előadást a Vizsolyi Bibliáról. Utána pedig fotózkodhattunk a bibliával, persze az üveghez nem nyúlhattunk az ősrégi múzeumi szabályra hivatkozva, ami így szól „Mindent a szemnek, semmit a kéznek.”.
A templomból kifelé menet egy fiatal, kedves férfi mesélt a református korszakról, majd átmentünk a Mantskovit Bálint Nyomtatástörténeti Múzeumba ahol folytatta történeteit.Az egyik teremben pedig kipróbálhattunk egy 1800-as években készült nyomtatót, amivel szitanyomatot készíthettünk a Biblia egy oldaláról.

Bő 10 perc buszút után megérkeztünk Regécre, ahol a regéci várat tekinthettük meg. Ide egy 1,5 kilométeres meredek emelkedőn lehetett feljutni. Mikor felértünk, tartottunk egy gyors evő-ivó szünetet, majd mentünk tovább a vár bejárata felé. Belépve gyönyörű kilátás fogadott minket. A tárlatvezető mesélt nekünk a középkori várakról, illetve azt is megtudtuk, hogy ennek a várnak a belseje fel lett újítva, hogy jobban átadja, milyen volt királynak, királynőnek, vagy egy hercegnek/hercegnőnek lenni.

Miután véget ért a vár bemutatása, elkezdtünk egyre magasabb és magasabb pontokra menni. Heni néni ebből kimaradt, mert ő sajnos tériszonyos.
Ennyi kaland után a nagy melegben jól esett a hűsítő jégkrém.
Ezt követően elindultunk lefelé, persze lefele menet könnyebb volt az út. Osztálytársaimmal összekapaszkodva a Pál utcai fiúkból egymásnak nevet adtunk, és így mentünk a busz felé. Hazafelé az úton rengeteget nevettünk.

Sok kaland és kacagás várt és vár a bereces diákokra.

Amennyiben tetszett a cikk, írj hozzászólásban az iskolának, vagy a cikk írójának! Pásztor Ferenc igazgató